péniszpumpairigység

hemzsegő legelő szomorú fáradt tótágas hahotás

a lassú ébredések párnáján ülök és már most tudom hogy nincs elég hely a papírlapon

kusza betűk ringó fonadékán ácsorog a tudat az összegzet utókalapozás ahogy és amikor elfogyok viszontagságaimon kikel a párnavirág bús lótuszán hervadtan pirkad a nap és a tekintetek fősodrán elsuhan tátott vitorlájával a tekercs a felgönygölt igaz az ülés és merengés kortalan tisztelet panasz mennek maradnak jönnek, és szárnyukkal verdesnek a szavak ahol én vagyok és ha jól érzem, majd egyszer kitörlöm ezt a sok kócos viszontagságot innen

ismét hegedül a legbelül újat nem írhatok a képtelenség zátonyán vergődöm miközben rájövök, hogy mi lesz a tett, a tett, a tett a következő köröm a szentséges babaléptetés a tottyanat életem színterén a fény

a szavakban találni egy kis vigaszt a téli csillagok alatt

nem akarom többé a magányt

jöhet a helyi zsákutcák kiegyenesítése