földi pokol sántika

hazudnék, ha azt mondanám, hogy látok tőled valamit szembe rebbenő szeméremtelen

bográcsolnám azt a vaskos kis picsádat

fényszennyezett égi kalitka

ég az őszi avar füstterhet ró az ég övén derülten illatol

gecinagy harsona tüsszentés özön beköszön

elreppennek a lehelet angyalok fáradt koszorút fon az ég bolondos felhőpelyheken ballagok merülök, ahogy belém dől a lét

amint kinyitottam a zacskót, amiben a gombák voltak, őrült helikpoter zúgásra lettem figyelmes. felnézek, és látom, ahogy a konyhalámpnál vadul köröz egy megvadult poloska. ezt egészen addig folytatta, amíg vissza nem zártam a gombákat gondosan, és meg nem ettem a kis adagomat