Hogyan legyünk halandók

Hallgasd csak, hogy dalol az esti szél Nélkülünk is dalolni fog

Krisztus pengével hámozott szűzi makkjára!

zárd szívedbe a kis entitásaimat

moraj moraj moraj moraj moraj

a kolbászos zsemle szendvics története a túlélésünk története anyám felnövésének története a töretlenség története a töröttségben a depresszióban legalább vittünk valamit az iskolába kaja gyanánt néha még lapkasajt is volt benne nyami

egy csiri-csuri pisi pocsolya

Ha egyszer te lennék Majd én lehetnél te is

Ettem ma zabot zabtejben De vajon az van annyira durva, Mint csirkét tojásba panírozni?

agytekervényes mutatványok hova látok hova állok hova hányok mire várok

azt álmodtam, hogy te vagyok szétfújt a szél a lombokon azt álmodtam, hogy én vagyok dob szólt, síp sírt, libbenés sámánszó

bandalgós terebélyes gyarapályos

helyezkedj kényelembe a testedben

amikor meghal valaki az olyan mintha nem lenne

hova sietsz? a világ nagy részéből úgyis kimaradsz

én vagyok a denevér, aki a saját szájába szart

Ne rázd fel a gyümilevem, paraszt!

a zuhany mint emberi érintés szimuláció

Higany folyam a tekintet Lihegő szívtánc a nótaszó Pacsirtafül a hegyorom Megfáradt szerelem a lélegzet Szétmorzsolt aggodalom az avar Bokáig lépdelek a meredek gallyakon Eltévedt verébzaj töprengés Miközben rámlehel a pirkadat Amint kihúzom magam És erős leszek megint Míg a vihar magával ragad Nagyfiúk játéklován a vad vágta raj Rozsdás fazék, kakas taraj Elveszett gyerekkorok nyomán Végigsimít halántékomon a dér Megtört Foltozott Lyukas tallér A vér

vajon megosszam ezt? hírnévért és dicsőségért? ide nekem a marék morzsa validációt!

mikor álltad legutóbb a saját tekinteted?

almás vilmás felemás

paradicsom kaliforniai paprika uborka retek hummusz málna alma lájt befőtt

Hullámvasutas napok Csendes imája Leng tarka Bódulat zajok Míg a Föld forog, S kereng

a nyár előtt megpihen a szél még egyszer kifújom magam alkonyán konyul a lendület mielőtt újra magam leszek viharvert boglyakon szenderül léptem elfogy, megtorpanok csak zihálgat csendben a szünet majd újra nagy levegőt veszek

felvágott sütőzacskó tojás zöldség ramen kolbi

Hegylábi Czető Sörény

üdvözült kaleidoszkópé

Karfás bóklászó merülés A búvárruha üregein át Nem hallatszik a leütés A nedves szenderülés Agyam iszapágya lesz Végső nyugvóhelyem

ússz, csak ússz, kösza papírcsónakom léha pacsirtapöcs sodorjon a vízfodor ahogy lassan-lassan-lassan csobban bluggyan buborékozik a papírcsókadal

Olyan vagyok én Mint az erdő rejtekén A tisztás Ahonnan látszik a város Távol mindentől Közel mindenhez A field amidst the trees On the top of the hill The city lies below I am akin Far from everything Close to everything

Lenni Helyeken

vendégül láttam a sötétséget

bélrendszer pokol érik a- érik a fos zivatar megint ettem valami nem odavalót

Ez a húsvét nem túl csodás Covid miatt távlocsolás De ha egyszer újra látlak Ígérem, hogy megcsodállak

öreganyó köti az időt készülnek a szívecskés térfonatok állatmintás vászonlepedőn a jelen tétován oldalog

egy maréknyi legény közül lennék az akit a szíved választ csak azért hogy választva legyek végre

Tükörpuzzle iram Kirakós füttyfutam Megkottyant a létezés Nehezen viselem Ördögi ölében hemperedem De ne aggódj, ne aggódj Drága szánkaolvasóm Egyszer csak kiheverem

a testértelemben megnyugvásra lel a kattogó elmegép edzenék, dugnék, aludnék és nolám, meg is teszem kis pihenés menedék elpihenedék

húsvéti sonka maradványokon rátok gondolok Eszter 1, Eszter 2 és 3 meg a többi életem drága pótolhatatlan asszonyai

te biciklis, aki beszólsz a futónak az árpád híd északi oldalán: hogy menjen át a híd túloldalára te rosszindulatú geci te vajon nem szeretett anyád? rég szexeltél? vagy csak felnyomta magát a bicikliülés a seggedbe? vajon irányíthatnád-e másfelé a dühöd? na mindegy is te majomfaszú kurblitekervény te igazságérzet huszár te embertárs csökevény te attrocitás te

keresztbe rakott láb erdő

lődörög a mennydörög

Kedves kis lakás Végre mindennek meglett a helye Az agyamban is Csak egy jól irányzott pofon kellett még hozzá A főnökömtől Nárcisztikus seggfej De igaza volt Ami fura Bár kicsit sokat kummantottam, és nyüffögtem, és forgolódtam a saját posványomban Kicsit sokat sajnáltam önmagam Ami persze hasznos is volt Ideje kihúzni a fejemet a seggemből Kis kakipillangó Münchausen fejszüret

önsajnálat tangó elkallódtam a nyafiban

bárcsak valaki gyakrabban szólna, hogy térjek észhez az kizökkentene adna egy jószándékú pofont kéne egy apa

Pánsíp alkatú Csuda muzsika

hogyan tudnék magamnak jó pofont adni?

örök talány e lány

Jó hogy végre újra látlak, Nyíló virág, angyalszárnyak Öleléssel körbefonlak Örömömben meglocsollak

corpus christi, ez meg mi az elnyútt fenevaló itt!

lekonyuló napraforgó agyam hiányzol hiányzik az érintés az együtt töltött idő a nevetés a szenvedés a közös kín mostmár más tölti be a teret néha, amikor átjön az űr meg betölt engem meg a magány űröd vagyok csendes csenevész csellengő távolodás . vajon találkozunk-e még úgy, ahogy szeretném? vajon látjuk-e még úgy egymást, ahogyan régen? vajon, vajon, vajon, vajon, vajon visszhangos avarzörej ősz van tavasszal belefullad a madárcsicsergés a csöndbe

levet hátáról a Föld nincs helyem távolodom húz a bánat kútja kifelé az űr felé a sötét felé emberek közé kéne mennem az jót fog tenni gondolom kicsit fárasztó de fel is tölt gondolat, dongolat, fontolat ó ió ció áció vacilláció

ősi fenyőtű régi karácsonyok szelleme újra itt kísért

miért van lassan fél éve szuper szar idő??? geci

A magány alattomos jószág Észre sem veszed De már rég a nyakadban van Azt hiszed, tudod kezelni De már rég a nyakadban van Csak rág, csak rág, csak rág Érzed a bőrödben, ahogy megfeszül Ahogy a tested leválasztja magát Ahogy az agyad burokba kerül Ahogy tompa visszhang vagy csupán De sokáig nem jössz rá, hogy mi a baj Hogy mi okozza Azt hiszed, minden okés Hogy minden rendben van Hiszen jó egyedül Békés és nyugodt Ijesztő meg förtelmes Csak nyomkodod a telefonodat egész nap Konstans önstimuláció Beszélgetve mindenkivel De nem kielégítő Nem tölti fel az űrt Csak a kapcsolódás illúziója lebeg Hiszen nincs meg a fizikai vetület Az érintés, a hangok, a szagok A mozgás, a tett, a tekintet Csak az üres szavak lógnak csendben a képernyőn Hidegen süt arcodba a vágy Táncol a pixel értelem És nem érted, hogy mi az, ami ennyire nyom Ami ilyen lélekzörejt okoz Felnyomod a zenét, hogy elfedje A hangosabbnál hangosabbra Szinteken túl Kikezd, és lefáraszt az egyhelyben levés De vajon mi lehet az? Mi zavar ennyire? Nem tudod Nincs válasz A világért se vallanád be magadnak Nade akkor majd én megmondom! A magány az, kedvesem A magány Már rég a nyakadban van Már rég a nyakadban van És rág Egyre rág

Hány legyet ölt már meg vajon az ablak? A láthatatlan erőtér A szabadság illúzió A röpvágy A térképtelen A csapda . . Én vagyok a légy

Ki kell zökkentenem magam Ez így nem járja! Nyiff-nyüff süppedék Na nosza! Egy jó edzés Fel a pulzust pár burpeevel Meg egy jó kis futás Az előrehaladás érzete Aztán irány az emberek közé Covid ide vagy oda Hiába kerül temérdek manába Megerőltető töltődés

elmentem emberek közé Beszélni kimentem a szabadba Mászkálni elkezdett helyre jönni a Szerotoninom mozgásban levés

eggyé váltam az eső által felvert por illatával petrichor tenger

de szívesen bagarézi bagarettáznék egyet geci

mekkora flashback mikor régen úgy nyeltük a cukorkát mint korsó az újkapura ó, azok a régi szép szerotonin receptorok jó srácok voltak de eljött ez idejük nem akartam volna őket tovább marasztalni

én vagyok a mértéktartás félistene a másik felet meg majd egy óra múlva

azt álmodtam a minap, hogy egy démon üldöz. időben és térben kellett teleportálgatnom előle, hogy megmeneküljek. este, romok között, titkos bázisokon, mendenfelé. egy idő után azonban visszateleportáltam akkorra, amikor kisbaba voltam, és görög félistenek voltak a szüleim. és tudtam, hogy ahhoz, hogy végleg lerázzam a démont, a születésem előtti időkbe kell mennem. de nem aggódtam, mert tudtam, hogy úgysem változtatom meg annyira a múltat, hogy ne szülessek újra.

cigi szappan instant kávé rizspufi

korlátra akasztott elfelejtett lakat történetek

amikor a hűtő visszanéz

Nosztalgia Régi remek gondtalan idők Telve Telve Telve szorongással De rejtve rejtve rejtve önreflektálatlanul a semmittevés és életelég leplébe csavarva

te vagy a személyiségek chips-es zacskója

anyám az ambivalens gesztusok nagymestere double binding orchestra

corpus pisti

nem a vilgához kell alkalmazkodnod, hanem a saját érzékenységedhez babysteps marcisteps

lennék az a felhőfoszlány felhőfosz lány felhő fasz lány szeretkezném

Kihűlt szerelmek csontvázain Ácsorgom rendületlenül Tapadós ázott forgácsain Hámozott kendő van legbelül

az elpárolgó viasz illatán billegek testem görcs apró nyomó bántó tűhegyek kiszelepel belőlem az érzelem a múlt szorongás, szimpla gyötrelem fekszem benn az ágyikómban mélabú testem por agyam zárt tüdőm hamu kiadott szorongás düh fordulat lassan könnyedebb egészségesebb viszony bizony bizony ellazít az álom nesztelen nyugodt izom

ügyes majom

az eltartott hüvelykujj a majom felsőbbrendűség jegye fogó kéz

okos majom

a kacsintás a majom eszének jegye a tudat felének tudatos eltakarása

a döntés hoz meg téged

éktelen miazma

Mit majrézol, tűz?

az állati élet a bél köré szerveződött sallang

Az Eszteregy éjszaka meséi

Miért tettél halandóvá, anyám?

miért tanítjuk a gyerekeknek, hogy ne legyenek koszosak, ha egyszer van lehetőségük megfürdeni?

Hamvába holt szerelmünk mocsarán Gyászdalkürt hasad Kipirkad a sötét Köpködve szemfogat virít És látjuk, látjuk, látjuk Mint a légtornász sirályhadat Csendben, csendben, csendben Tovaúszni az álmokat

eddig is lehetett sejteni hogy nincs Isten és mi mind halandók vagyunk elveszett csillagpor nyomán csellengő árvák a végtelenben a semmi közepén való töpörödés míg mindennek véget vet az entrópia és úgy teszünk, mintha kezdenénk valamit a Kérdéssel hogy na de most aztán mi a faszt csináljunk?

Ahogy a magányban vagyok Ahogy a magányban vagyok Egyszerre mindenütt És egyszerre sehogy Egybefolyt a fragmentált létezés Fáziskésedelem Körbe járok És ugyanazokat ismételem Ismételem Ismételem Ismételem Ismételem

már nem számolom a gyöngyöket rég csak csendben vagyok oxigén molekulák pelyhein lélegző világon mulatok

Ha azt álmodnám, hogy lufi vagyok Lennék dundi Lennék lapos Lennék gömböly Lennék kerek Lennék pukkancs Lennék gumi Lennék cafat Szétszórt hegyek Lennék álom Lennék kósza Elkanászodott kabóca Lennék sátor Lennék mámor Kisfiúval kislány táncol Lennék zerge Lennék zörge Útvesztőben körbe-körbe Lufi álmok Lufi bábok Könnyed élet Gyors halálok

Susog a friss nyár Hűvös szellő bandukol Áldást mondanak A fák

Valami rajtam kívül álló dolgot akarok csinálni De olyat, ami belőlem jön Nem külső elvárás szülötte

széles ég alatt vidám nóta szól felzeng a hegyorom időzik méltatón dundi bodros felhőpihe vagyok lengek bódulok táncolok és amint elereszt a légbolond kemény testtel tompán koppanok

elmúlik alólam az élet és nem szolgáltam elég híven magamat

figyelj magadra

Körbefonódik lombokon Pajkos nótákat zúg a fény Kobold bolondos foltokon Húzva húz a ténfergő remény

Démon van a brémon!

csak drogozgat és csendben nagy felfedezéseket tesz

ha felnőttként kezelsz egy embert sokkal könnyebb meglátni, hogy hol gyerek . ez igaz magadra is

I am totem

kunkorodó kulanyúlvány

természet lágy ölén halkan szól a zenedoboz akkor minek szól egyáltalán?

nagyfaszú tücsök hangosan ciripérozik

iszkol kusszan az árnyék lép aki halkan mozdul a kép álom a zsenge ha eljön a vég szökken a szusszan az inda feléd

az enyém az csak egy élet se több se kevesebb

gondolatok gombamélye behív csendben fodrozódom

Unatkozom. Világ, szórakoztass!

sudden bursts of nothing.

a nagy értelem keresésben elveszett az értelem

sudden sense of purposelessness. liberation.

A 2c-b grounded, mint a csönd. A csönd mélyebb, mint a csend.

hogyan kéne kezdeni valamit az élettel?

micsoda csalódás már amúgy, hogy a palindróma nem egy palindróma

tarhonya 1kg marhahús vöröshagyma tojás kenyér tofu mazsola mogyi zab csicseriborsó vörösbor majoranna paradicsom zöldségek

távoli vitorlákat bontogat meghasad a szél mag szakad fenyőkolomp zizgő táborán felzúg a harsona bömbölő tomboló acsarkodó hullámtörő száguldó vad gondola

Lennék, Bizony Lennék Széllóbálta Hinta Sebes Szekerében Rengő Palacsinta

ilyen-olyan testek

megesik, hogy az ember néha ember

lennék gondtalan patkányszar a jászain nem gyötörne se bú se gond se baj se kétség se gyász sem álom se öröm se boldogság se cél csak lennék lennék enyésző morzsaként egy elhagyott elfeledett kitett piszoktörmelék csak lennék lennék egy patkányszar a jászain

ahol már van madárfos a földön, ott lesz több is vigyázz, hova állsz

vidám vidék hársfa epicentrum örömillat fátyol lelógó lombillat itóka libikóka

nyissz-nyissz -> nyüssz-nyüssz kasztrált kutya keringő

bazd meg a szavaidat

dolgok

időkaleidoszkóp kópék remek komák cimborák

nos hejj fuhh azt ígérték, hogy dolgok ezzel szemben pedig cserébe viszont lett itt ez meg az csak nem dolgok meg talán najó talán néha dolgok csipetnyi falatnyi morzsányi dolgok majdnem dolgok csak dolgok

I have a tendency to

time is a cosmic pendulum one eye for dot as center to organize

elvétettem az ugrást

tűnődöm picinységemen a nagyságban

ha az ember van, akkor nincs

az örök élet annyi, hogy összpontosíts

hosszúra nyúlt a Napeste megfordult az év bogárdal piciny teste amint a jelen elenyész

megszemléltem magam az idő kaleidoszkópján

Kozmikus Pendulum ütött a szó

hát gondolom, az van, amit nézünk

az Idő saját magát írja

i know the punchline but i don’t get it let’s play some more

Everything’s fine There is stillness in movement Minden rendben Csend van a mozgásban

there is no shame in seeing

a világ viszi az időt

táncoló pendulum ír felvés lüktet lüktet játszik kér sír végtelen mintákat ró szőttesén tovafutó ösvényeken kengyel sodrás nagy játék sávos óramű

ide-oda leng a kozmikus hintajel

tanulj meg összpontosítani, hogy át tudj ugrani a tű fokán

ügyelj a deltáidra figyeld a mintázatokat

háborús bűn levágni az eperfák alsó ágait

hársfa

az ismétlés és változás is növekedés az ismétlés érés a változás tanulás

légyrajz álom szárnysávok szerte-széjjel mintákat vés a plafonba

úgy döntöttem, hogy az Eszti közelében maradok az ő növekedésének biztonságos tér és az enyémnek is ahogy tanítok, tanulok korrektív élmény ahhoz, ami kimaradt szülő szerep neki és magamnak is a barátságban és talán egyszer majd újra másban is

a világ sík örvénygömbök tengere szétszakad a megértés multiverzumán

az idő atomi egységein az újjászületés minden pillanat amikor a világ megújul és szétesik végtelenszer a multiverzumok fokán

lehet, hogy tudományosan is azok az emberi megismerés határai, mint spirituálisan belénk van kódolva a határ de a két irány a megismerésben találkozik

visszaestem a pendululm aljára újra nehéz lett megérteni az időt

lehet, hogy abba kéne hagynom a gondolkodást úgy általában is na jó, arra azért nem vágyom

én jól vagyok, kösz. és a te lelked üde harmatos színfolt?

ez az egész, ami történik és történni fog már megtörtént a maga kis buborékjában csak van

láttam magamat a tükör univerzumok tengerén egy másik világból néztem vissza rám

láttam a szivárvány kígyót, ahogy tekereg és flitterel a végtelen fényben

végtelen pendulum hologram vetítés kaland szimuláció

a Tao az utad, amit bejársz a saját mintázatod

Isten az univerzumok központi elosztója a pendulum felfüggesztője a vetítőgép de legalábbis onnan figyel

csak párhuzamos életek vannak nincs előző vagy következő mert nincs idő

a pi rekurzív saját magába ér így definiálja a kört

a számok a húrok végén a pendülések

itt az idő, hogy elfelejtsem az időt it’s time to unlearn time

nem vagyok meggyőződve arról, hogy a megvilágosodás a cél de jó játéknak tűnik, amit az okos majmok kitaláltak, hogy eggyé váljanak a hologrammal . mókás cél jól el elhet vele ütni az időt

seggzisztencia

az érettség a cél

elsiklik a testem a dolgok multiverzumán

nem akarok többet ember lenni madárkaki akarok lenni

amióta kirúgtak, nem győzök pihenni

megmutatom neked hogy merre lehet lenni és merre nem

a pénz a legnagyobb varázslat embertömegeket mozgat egy képzet a valós valótlan

feltartja a hüvelykujját az ügyes majom kacsingat az okos majom

Kis papírhajó Elhajózgat az ismeretlen gaz tengerén Csomagolás a levegő körül Körbeöleli a zöld kacsfolyam Lángnyúlvány tekergő Élet fondorlat

mondhassuk írhassuk kifejezésre juttathassuk szavakba önthessük

on free will on samsara (at the bottom of time) on being part of it on souls on giving and receiving

egy újabb uteráció menzesz szenzáció

van olyan, hogy a világ visszanéz

a remény jó dolog, mert életet ad a jelennek de el ne felejtsük hogy a remény nem a jövő

szeretem szeretem ezt a vidéket hiányoznak a hiányoznak a gyerekévek

tüskés anyai szeretet odabújnék de rossz lesz

bájos virgonc legyek miért kell rajtam baszni? miért toljátok rajtam a hipi-hupi táncot? menjetek máshova akurvaanyátok!

tessék, egy újabb magasröptű remekmű

Várja szeretettel az Elaggott Hímvesszők Operaház

nem lomposodik az elaggott hímvessző fáradt dér terül

hason fekve tűnődöm az élet rejtelmein kiterülve kiterítve hogy mitévő legyek magammal elmélázva a világ nagy talányain felmerül hogy beleivódott a fingszag a lepedőbe

érdemes nem elfelejtened, hogy élsz

a kuki szava szent megfellebbezhetetlen józan ész el nem térítheti elsuttogja tűzdalát táncot lejt leigáz és én teljesítem akaratát

csöcslesben áll a vad szamár iáz némán lógatja lompos szarvait kicsit felcsigáz

milyen fura lehet más ember lenni, mint aki én vagyok

nem aludni olyan, mint aludni, csak alvás nélkül

halhatatlanság helyett a jó halandóságra törekszem

reggeli turhás köhögés

egészen hangyafasznyi tavasz

elmentem egy másik irányba és valószínű kalandokba keveredtem

amorf amrof forma

egy kicsit magam alá fordultam

Cidri hopp!

könnyeimben pocsolyázik a légy

minden távozás egy megérkezés kifújt lufi bölcselkedés

ott várlak majd a fény küszöbén ahol vagyok

rettenetesen szorongok bármilyen döntésen nagyon fura hova csöppentem mentálisan?

ki vagy simulva mint egy hernyóból báb

szerencsére nem lett nagyobb baj a bajnál

nézd a kerge lepke mit tol az esőben

a tétova tehetetlenség netovábbja

kimennek megízlelni az eső nyálát? hisz’ nem is esik úgy könnyebb

Fuhh! Egészen más dimenziók Ülni

nem abrakadabra megy a játék

Dalol a kotyogós Sír a szívem

és megtaláltad már a földi panírt?

koslat baktat

teret kíván a gondolat finoman telt szárnyát veri betokozódik pókháló báb vermeibe és szorongássá bonyolódik

Alaposan megtanítottak Hogy bűnös nemet mondanom Bármire

Ildomos idomos asszonyság kajtat Ölébe pottyantja könnyű fejem Cirogat, babusgat, ölel, elaltat Testemtől lemetszve itt a helyem

akkor ez már valódivészet?

bágyadt állott elképedt fingszagok keringő kurta kapatos dallamok én vagyok, én vagyok, én vagyok, én vagyok

szabadon függnek a szerelem reléim kikötődve lóg az elektróda végre nem csatlakozik sehova sem könnyűnehéz szívizom szonett szól ma

buli van! pattognak a vitaminos törpék zajra fel hadd el hadd boxos bumburnyákolás gerezd galamb gömbölyödés zizeg a háztömbökből kibúvó élet bizonyítja saját létezését

a legjobb az, amikor végre nem éheztetem magam vagy végre nem vagyok túlsúlyos amikor két éve már stabilan tartom magam és egészséges vagyok de a hozzám legközelebb álló emberek lekövéreznek otthonosan tipronak bele a legmélyebb szorongásaimba mert nekik veszélyes, ijesztő, ha jól vagyok ha nem vagyok alájuk rendelve aktívan bántanak pedig csak még nem láttak izmot emberen kösz szépen

Dédelget a város kőfazeka Zavart mámorban fő a beton Bürokrata cseppek bugyognak fel Serkenve terhelt pórusokon Perzselt orrszőröm megadva sír Beleszippantok a levegőbe Kátránymagzat nő a tüdőmben Ősi szenek dohos köpedéke Dorombol mély kéjben az utca Gyalázkodva viszket a katlan Rákurjant a fény a tükörre Felém kacsint, ahogy elhaladtam Tikkadt portangó hevíti léptem Toporzékoló gépivadék Eltévedtem egy régi mesében Megvéd, majd megvéd az agybuborék

alkohol szagú szomorúság járat belengi a tutti frutti energia zsongás éji követe az ifjú örömnek lágyan kattog a tengely lökete

hogyan kell magamnak nemet mondani? mennyire furcsa amúgy hogy nem csinálni dolgokat gyakran nehezebb mint megtenni őket

szólongat a cigidémon nikotin szájkosár a szerveken belül megül megmerítkezem a szentelt vizeken csaholó tüdőm gyepál kileng kárhozat sárgolyó fenséges köpedelem a nikotin elvonás vágyviasz sálsüveg fojtongás senki meg senki nem értheti meg a testi szorongás zaját amíg nem próbálta rendesen

a következő búcsúzás a koffeintől lesz

konyahi törlőkendő popsitörlő szappan

ne aggódj, babám a világ megy tovább egészen addig majd amíg már nem megy

koslat befoslat

hanem?

prozopagnóziám prózai anyóshiány

iszkiri!

apró sajtos fingszökevény

papírhajó ígéretek csipp-csupp életötletek vezeklő tervek

elhalkultak a zajok már nem szól tovább a szó nem mennydörög tovább a gép béke honol az őslakos csendben csilingel a talány kikacsint, ahogy mindig teszi fülel pajkosan figyel nesztelen dalol örül minden nyugodt nincs több mozgás sodrás fodor osonás nincs semmi, csak a hántolt tünemény az életcsoda aki megfigyeli önmagát búsan bájosan bandukol az űr neszén a szerteszél

hajnalodik megváltozott az este esése

itt semmi sincs a végtelen puszta kietlen fennsíkján fenn az égben mindenki fölött túl a létezésen tiszta fény felhőpázsit kék végtelen és semmi semmi semmi sincs itt üres van az oxigéntelen a távolság a reménytelen

Én vagyok a susnyák vándora A fedetlen csöcsök tengerén Parti föveny fiaskó

özvegyné kovács marcsika

nincs akapelláta

mindjárt agyzigótát kapok megtermékenyül a gondolat mélyén beül fondorlat tolat

Felnyervog a macska Kandúr farkincája Tücsöknóta függöny Lesz a nászuk ránca

gyorsan pördül a nap halihó, pupákok! itt a tél itt a tél itt a tél sebesen suhan az év

száraz várakozás tapintható a levegőben csalán remény buli előtti bizsergés a meleg megbomlást hívja

minden gondolatom arany minden szavam művészet téveszmézek

elsorvadt tekintetek aldis beevásárlás

curry főzőlap tisztító zöldség kakukkfű majoranna tojás

újra van varázslat a világban rendbe jöttem pihentem eleget most jó

hogyan ne írj modoros prózát te fasz

egy csipetnyi tüdő ajándéka visszaszerzett vitálkapacitás minimális mennyiségű kátrányos köpet reggeli mantrám

rút barát serben hagytál

visszavár az anyabeton

egy régi kemény kötésű kék könyv, aminek a közepén van egy aranyszegélyes kör alakú kivágás, és abban fekszik egy hatalmas ujj

középszerre törekszem

Tengertörést csócsálnak Harapós sziklák mohón Halmorzsalék apró hadát Emésztik elgondolkodón

szétszakadt a velút cipőd levetett a velocipéd

Mi van a jelenben? . Mi van a jelenben? . Mi van a jelenben?

Az egyik központi élményem, hogy veszélyben vagyok Meg hogy nem kelleke Szeretve is voltam rendesen Meg rosszul is És bántva is sokat Létbizonytalan Egy kisgyermek nem érti ezt De egy felnőtt is csak ritkán Hogy mit tehet ezek ellen

izgike gizike

te kelleszz nekem, mint kapcsolat megmentenélek anyám helyett lennék anyád apám helyett meg jóapád

hejj, komoly palettával mázol az Isten!

anyám olyan, hogyha odamész hozzá kezet nyújtani ő azt hiszi, szkander, és rögtön lenyom

kankór encore

A csúnya kövek balladája: Kinek kellenek a csúnya kövek? Őket senki se veszi fel Vagy ha fel is veszi, eldobja rögtön Könnyű szívvel Köti a köveket Kövekkel

Hungarians are comfortable in a very uncomfortable way

Mi van a jelenben? Kérdezi Márton

mint régi jó barát fogad megölel amint megérkezem lábamat beteszem a szétsikló ajtók között a sárga kukac belsején szardíniatársak ölén a szomorú unott bepállott fingszag

sok kutyakakis fekete zacsi hever beton pamlagon

leszívott az örömétely

lassan jobban vagyok környékez a nyugalom égi jutalom a négy hétnyi gyógyszer szopás után lassan békére lelek nagyon nagyon nagyon lassan meg csendesen állt be a szerotoninom egy emberi szintre miközben szarrá gyötört szipkodott és szopkodott mérges tövis fogaival a görcs kiütlegelte agyamat a csirkekarám szélső zugaiba de végre alakul a belső béke csak aludni, aludni aludni nem tudok még

Mi van a jelenben? Csak én vagyok

hiányzik a múlt érintése a régi jó gondtalan szerotonin az önreflektálatlan tétlenség az elveszett tudatlanság hiányzik bizony a régi rég

őszi levél födém borít szenderül a táj miközben én bokrozom, fázom, meg szenvedek megsajdul, belémvág a nosztalgiám

miről diskurálnak egymás közt a herék?

nem érdemlek rivaldafényt nem jár a jutalom a dícséret a sötét tévelygő fűzfapoéta elsiklik az ismeretlenbe elfelejti a hangját magát a szavait és azt is, hogy valaha egyszer régen ő is vágyott tett igyekezett próbálkozott több szeretett volna lenni magánál

el kell veszni ahhoz, hogy az ember meglegyen

tejföl lilahagyma tojás szerecsendió narancslé

Mi van a jelenben?

sokat vezekeltem olyan bűnökért, amelyek nem az enyémek

szóhoz sem jutok! jutott szóhoz Márton

Láthatatlan sebességgel hullik felém a Hold Az éjszaka tündérei játszanak Löködik Labdáznak Pajkos játékukban elűzik Zuhantatják Megülik Pöndörítik Sallangtalan hintafék A hanyatló fénygóc A remény Mert zengő tűzfafogatán Felveti üstökét a Nap A leleplezés A menedéktelen áradat Fénycsorda és kíméletlen zsongás Zsibongás Nyugalmatlan félnótás hélóta És egésznótás gyerek Hajnal Hasad

üsd meg és uralkodj

csendes imámba foglalom szendén és kérlelőn áhítattal és alázattal hogy ez a békés őszi eső lemossa a madárszart az erkélyemről

közelség a távolságban távolság a közelségben

pajoratív

só oliva olaj pék basmati rizs szappan popsitörlő domestos dekaf kávé

kavaros kósza altató tangó megnyugtat, amint elrágcsálom anyám helyett anyám dédelget, álomba ringat én meg csendesen belehallucinálom magamt a megoldásba a boldog baba sírásba a ynugodt szuszogásba elrejti előlem az ideget a dühöt, az indulatot, az éhséget csak az álom marad, meg a neti sötét béke hazatérve, hazatérve

hülye pippin jól belenézett

na most jól figyelj magadra