változom
arcomon lassú pászmát von a hold
mély redőket szánt bőrömön
ahogy elhalad
tovatűnik a messzevolt
petyhüdt kalandlépteken oson
halk imában térdel a tér
titokba burkol a csend
könnyet hideg lábnyomára hint
beleporcog a dér
foszlik az utolsó falevél
hanyatló eszmélet forgatag
színűltig telt pohár dala
és míg én várom az álmokat
az elhantolt remény porán
mint az elbomló idő pala
az élet is megpihen
:: ::