Álmokba zárkózik a zaj
Szendén szundít a réteken
Átölel fákat, erdőt és pázsitot
Dalol sejtelmesen
Zsebre teszem az estét
Búcsúzom
Kipöfögtem magamból a szót
Nyugovóra tér a szemfödém
Helyettem mondja a mondhatót
Elalszom, ahogy szoktam
Vergődve, küszködve, dolgosan
De nem lesz majd nyugtom így, sem úgy
Mert az álmok veszik át valóm
A tettet, a zajt
Bolondosan