lehetett volna több eszem
de nem volt
:: ::
kicsit most olyan, mintha nem lennék
13 töredék
bezárva
bezárva a panelba
bezárva egymás csökött kis félelmeibe
nem élve
:: ::
Menni helyekre
Lenni
Szeretni
:: ::
egyszer régen én is
élő sejtek voltam
:: ::
Esti kula induló
Tüttürű!
Már megint szarni kell
:: ::
Lóg az ég
Csüng
Ereszkedik
Ráborul a dombokra
Házakra
Fejekre
Magába hull
Magányosul
Némán
Komoran
Tornyosul
:: ::
kiráz a hideg
ahogy fekszem melletted
odabújva
szeretve
de mégis szeretetlenül
:: ::
a város morajlik
zúg böfög
magába zár az ősi ivadék
a lovecrafti förtelem
fényjáték borzalom
piszok kosz korom
kúszik a színjáték
mohaszín foltokon
feltárja önmagát
kéjenc bérhajadon
magába hív
puffadt húsgolyók utaznak szerteszét
tömődnek dúlnak szorulnak
felhördül a talaj
bőg zokog
rázkódik a dombornyomott valóság
a tettetett élet
ami engem is befogad
úgy ahogy vagyok
kilátástalanul
csapzottan piszkosan törötten
viharverten
búcsúzón
:: ::
emberek lagzin tesznek úgy
mint ahogy én sosem tennék sehogy
ennél még a sármarta depresszió is több örömet okoz
:: ::
érzed itt az időt
hordalékot hagyott a városon a múlt
a sodródó történelem
:: ::
néha csak úgy
besétálnék a Dunába
a többi emlék közé
és szépen-lassan
eltűnnék szem elől
:: ::
Megzuhant
Beszakadt
Összetört álmok
Takaros
Kibélelt
Harmatos
Körömágyak
:: ::
Megfáradtam
Ideje beleenyésznem az estbe