különben is

Még egy utolsót nyal rajtunk a nyár Bebocsájtást követel az ősz Kikandikál a tél Jobb létre szenderül a zaj Elsodródik a magány

strucctollas felhők pamutkálnak

sosem vagy elég sosem leszel elég te nyomorék kotorék szerencsétlen tehetetlen elvetélt magzat tehetség haszontalan értékelhetetlen üsd magad bántsd magad te bamba fasz úgy legalább elviselhető érthető a fájdalom na mi van? nem elég? te utánozhatatlan kudarc te kimeríthetetlen bányatava a csalódásnak inkább dögölnél meg kinek kellesz így? csak a baj van veled te rút rusnya elbaszott iszaprohadék te ostoba tehetetlen szerethetetlen majom megmondom én majd, ki vagy, mit tehetsz meg hogy mi hiányzik nincs esély nincs megváltás ez vagy te egy senki egy elherdált élet pocsolyaivadék senkinek sem kellesz sosem fogsz kelleni, ha nem kellesz mindenkinek elégtelen egyes leülhetsz

nem vagyok tehetetlen ha magamat bántom ütöm verem azt egész jól ismerem amikor a képemet nyomkodom vagy a testemet agyon sportolom az érthető de van már néhány konstruktív produktumom meg a nyugalom építem lassan alakul még alakul majd alakul

tehetetlennek érzem magam nem lusta vagyok és nem is elveszett nem is halogató csak egy tehetetlen kisgyerek akit kihasználnak bántanak üthetnek és ártanak akit elhagyhatnak ezzel szemben nincs orvosság magatehetetlen halogató süppedt bezuhant bénult nem elfogadható a tanult tehetetlenség érzete szomorú tanulságos mese

be csavarodik