SZÁNKAMANÓ

bocs, de már megint összekevertem magamat magammal

9 töredék

jól meghimbálta a ladikomat az élet
:: ::
emberek életei
:: ::
halál fej
:: ::
lennék a szopcsibókod te cafka
:: ::
rájár a rút recsidémon a kukkendáréra
:: ::
tetemes elvetemedés
:: ::
Impozáns Ódon Primadonna Falakon Belakom Szívem Kőkapuján Alvadt Béke Honol Szójárta Erjedés Ajtó Ablak Megvetemedés
:: ::
szabadon engedem a tekintetem vágtázzon nézzen létezzen igya fel a látvány valótlan tintafoltjait szüretelje az üde röffenet harmatot a finom szellő végtelent a fordulatos valót a hébehót a jajdejót az őszi megkönnyebbülést belémmerülést
:: ::
amikor a világ megszűnik, és újra létrejön ott megtalálsz majd engem egy ölelésben szeretlek örökké de vége van