harmincadikra
majd értékelni fogom
az életemet
:: ::
elfolyt a szenteltvizem!
9 töredék
Az elme szócsövén
Megszólal a könny,
Miközben átlépem
A csúszó valóság küszöbét.
Elmakognak csendben
A szavak amatőrjei,
Foszlik, és eloszlik
A halandó sötét.
:: ::
figyelj magadra
csak megyek
tenyérnyi pont mélyén beszűkülés
a végtelen
nem látok ki magamból
se oda
se semerre sem
csorba az éj
de nem kell már többet szavakkal játszanom
elfolyt a tett
betömtem én
befértem azon a kulcslyukon
:: ::
hanem?
:: ::
rámragadt az este
rágógumi teste
elmászott fejemben
álmomat kereste
ragacsos és nyúlós
sötét begyű massza
azért liheg halkan
agyam felakassza
nincsen többet lényeg
szemmel, fénnyel oltás
de ha most kicsapom
hátha az megoldás
felkelek, majd eszem
lefürdök, és végül
félnótás mócsingot
veszek feleségül
taknyos nyákos időm
nem mozdul semerre
ahogy pottyanok most
cseberből vederbe
nászot ülnek bennem
kósza álomnépek
míg én sanda módon
magam felé lépek
álom magzatokat
fejem felett ellenek
torzult tollas birkák
tarkómon legelnek
ott messze a légben
egy alagút intett
végtelen esésbe
fordul a tekintet
:: ::
Kedves szép mosoly
Vidám érintkezés
Felvillan a szeretet
Könnyed pillanat
Szívesen adom
Kegyes hazugságaim
Miközben állok előtted
A vadon sziklaszirtjein
Mögöttem meg gomolyog
Gomolyog
A fullasztó sötét
:: ::
Magányka
A bennem lakó
Elhagyható
Sérült
Forralt
Begubózott kisgyerek
:: ::
éppen kiírom a szavakat a világból
:: ::
tartsunk egy fesztivált
a faszom körül