SZÁNKAMANÓ

erről megemlékezünk egy pohárban

7 töredék

megy velem a föld lebillenek róla hányattatott sorsú poros libikóka
:: ::
kívülről nyom belülről feszít hiány huzavona
:: ::
kapcsolatunk: egy eseménytelen dráma
:: ::
beleimádkozom a kőbe a titkos szavakat a megemlékezést belevésem a múltat a jelenbe hogy ott tűnődjön tovább ott verjen gyökeret, érjen, maradjon örök mert miközben én elmúlok mások majd eltűnődnek azon hogy vannak-e vajon
:: ::
Faszom hegyén egyensúlyoz a félelem, hogy Nem vagyok elég
:: ::
tenyérbemászó szarjancsi
:: ::
van-e vajom vajon ?