megy velem a föld
lebillenek róla
hányattatott sorsú
poros libikóka
:: ::
kívülről nyom
belülről feszít
hiány huzavona
:: ::
kapcsolatunk: egy eseménytelen dráma
:: ::
beleimádkozom a kőbe
a titkos szavakat
a megemlékezést
belevésem a múltat a jelenbe
hogy ott tűnődjön tovább
ott verjen gyökeret, érjen, maradjon örök
mert miközben én elmúlok
mások majd eltűnődnek azon
hogy vannak-e vajon
:: ::
Faszom hegyén egyensúlyoz a félelem, hogy
Nem vagyok elég
:: ::
tenyérbemászó szarjancsi
:: ::
van-e vajom
vajon
?