anyám bűneiről

süt a szememből a semmi, az űr elmerül

Gyöngypernyés gyertyaláng pereg Ódivatú vad álombokrain Átvágtat viharzó csapzott ménesén a had Reszketve felhasad a tömkeleg A mélabús ázott kutyaszörnyeteg Miközben csendben fölkelek Hogy ázott pillámon túl Táncoljon a léha idő födémszele Kaphatna csendben dús ölébe már Simíthatna kézcsókom kendő kellemén Rámhagyhatná a mosolyt, a szót, a szendergést És én csak csendben tekergetném a jelent Csarnokába lépve bejelent Csak értelem körülményes fogadalmai berregnek csupán Sete-sután Zsongják huncut dalukat belém Miközben álmomat elleném Köntösként borul rám az égzengés, a mámorhasadás Hajló nyögés test hónából kihajt És amint a sejtekkel ékelt falam átölel Megtámasztja fényem martalékait Az alkusz bongyor pelyhes léha csirkefoltjait És semmi nem jön létre újra már Csak a létezés integet Néha veszek egy-egy levegőt És elfelejtek bármit, hogyha szabad, lehet

segélykiáltás a papírnak belemegyek a nyomorba kérlek, ne sírj! bamba babavonat szorongó mulasztás elhanyagolás verés, maflás, matatás meghalás

Miről dalolnak a mélytörött fiúk?

bús karika fingon lovagol a sóhaj szorongás, szorongás soha meg ne szólalj keserves szirénán csahol ütve-félve belebúg a halál viszket a meséje zöld lomb hullik éppen rámzörren erőből odacsap, majd elfut kopár legelőkről

beakadtam nagy görcsök válaszgombolyagán kis alakom elterül, és nyekereg berreg, habog, mekeg fordul, szenved, járatja kopott bajnokát az agy el ne hagyj!

kipukkadt az este sötét tenyerén lép a tétova halál maflán mélán csoszog biccent csak, legyint mikor majd ránk talál pendül a csalinka kanál kikandikál a kanális mókaboglyain vad vágtán szalad a zongora pendít a világ dőlt kobakjain felfeslik a múlt kimúlik csendben az értelem s miközben kótyagol álomra kel a táncos sáskaraj a zajtalan pajkos kis félelem bolyhosan berreg a csoda kócos lóca tántorog az enyészet korhadt mostoha nem jön válasz az időn a szálló felhők vak toll kobzosa elbuggyant az este felettünk lágy csahol a sarkcsücsök csüggedten csillagol és hogy csókunkban együtt áll a tény szusszanat köpenyterül mohón belénkbandukol rőt hattyú sál korom titkos haltornya szél kifolyt könnycsomó barack langyos pázsiton henyél felbúg a dúlt szamár dalával kendő séta fül egy-két szó talán még sejteti hogy mi lakik legbelül horpadt homlokom fintora kering műhold dal kikémlelünk ahogy az óra együtt áll, s szemünk megint a megnyúlt sötét távolán eltekint

kócos szavak