te fellengzős geci

Megrepedt fonott dérkalács Hideg zimankós zúzmara Az ölelésed fátyolán túl kikandikál a fájdalom Az üres múlt és szakadt jelen A halott jövő ígérete

Szertelen szavak szapora mezején ülünk Tűnődünk szüntelen, hogy mit miért hogyan Elvágva fonalak ezreit a zsivaly zsarnoka csendesen figyel Hogy mihez kezdünk most a kullancs idő vasfogaival

libidóka libikóka

Sarjad az égáram Ciklonszembe zúg az erő Felemelő, tettrekész Zegzugos kefezivatar Mammut álmomból felzavar A settenkedő Förtelem, ijedelem Sávos barázdáimon végigszánt nyelvével a zaj Felsajdulok, és átadom magam Ébredek tehát, mert ébredni kell És a felszakadó sebek csarnokán csendben kimúlok csupán Mert míg te ficánkolsz boldogan tovább Oktondi kispofám Rég nem hallod már meg, ha a Föld dalol A sírását miért hallanád? Megkapaszkodom beléd, és magammal rántalak Virágok tornácán felfedem tetteid Míg a világ csendben tovább létezik Halott Barát

fakó színtelen világ a lusta napfény szendén hunyorog rálehel fáradtan az alant dombjaira és elkullog csendben a tartalom

megálmosodék bugyorgó töprengő elfolyt agyfosadék alaposan belubickolom terjengő sodrait mogmosdom, befürdöm kelekótya békarojtjait és nolám! hova köp a kikelet? elkotor biztosít a zárt fedők közt a mi lehet na vajon ki lehet? csendes talány a lány

zárt rendszereken szűrik át a vitorlás folthajót a zajos ferde behajthatót és ki mit lát, arra bambul épp ahogy a testem elúszik kitikkadt folyamhordalék