⚯

emlékezem: már nem tudom, ki vagy

nagy sűrűség lakik azon a papírlapon végre tűzbe dobhatom

rácsukódik agyamra a szem beléd veszem álombanditák bomlasztják a világrágó dohos korhadást

Az alkotó tevékeny serény, Miközben a plénum páholyán pihen. De megragad a szó, a tett, az érzetvillanás, És mikor hazatér a nép, A megértés szövetén Virágra kél A törmelék tengere. mindentudás

al vi goin tu dai hil?

vannak szavak, melyek sehogy se tetszenek sehogy se jönnek át amiket sehogy se szeretek sehogy se tűrhetek és emiatt sehogy se jók talán rosszak és gonoszak esetleg vagy kurvára nem mi van, ha így szépek? ha így van helyük? ha így fájnak? ha így fontosak? a kis odvasak, szorgosak feltárják a harmóniát ledobják a kopott megszokott hacukát a jó és a rossz keretrendszerét szerteszét

elkámpicsorít amikor a szívem vicsorít sírmagvain eltanyál elcsöppenő tintanyál

rájöttem valamire az álmokkal kapcsolatban, amit eddig is tudtam

minden kategória egy elvárás

lepöndörödöm a fenkkölt szívgödrökön és nem lesz öröm, ha feltörlöm a nyelvtani melódiát a rút fikát a hepehupa pocsolyát a megemésztő moslék toldalék bogyó bugyborékokat pisán úszkálnak a parókás gumikacsák a kurva anyád