♲

amikor egy másik szél visszafúj

nincs kedvem lélegezni sem kösz a depressziót ribanc

önazonos magamratámaszkodás serény kis lágytojás

evilági földöntúliság boszorkányos

nem fázom többé

május eleji mátriárka találkozó meghatározó

szánkalegény, majd szánkaúr az életemben feltolul az identitáslebbenés toppan a tudatmegszegés

Sarkcsillag osonás a napi megbokrosodás így amikor a férfinem pihen csendes lankáin tobzódik az asszonyi igen

Csúnya vagy Meghajlított a zordulat Komor morgó sajtszagú viszony A didergő virgonc létiszony Feléd iszom Szánlak, és jól tudom Hogy kioldalogsz majd a tömjén alagútjain S egyazon leszel önmagad bódulatán Addig is itt vagyok És szemlélem életed Segítem a valód Míg a fokozatok törött sörtés tetemén A megértésed Mint egy pattanás Felfakad

serény szárnyfodrain nógatjuk az időt hogy tartson örökké a pillanat hogy találjunk egymásra újra újra újra ugyanúgy amíg csak ki nem húny a nap amíg el nem múlnak a csillagok át nem pördül a világ le nem csukódik a szemfedő míg át nem fon csendben a feledtető búevő a temető , de hamiskodunk a kapaszkodás képtelen árnyjáték csupán külön lehetünk csak egyek és a szúnyogzajlás rejtjeles patakjain apró tajtékunk a lubickolás , ellibben a pillanat, és újra szétesünk megrezeg a haláltusás elbódulás sodródunk elmegyünk és a csend ölén leszáll közénk a megértő elfogadtatás , úszunk tovább messzi megértések vergődő vadvizén de felpislog az elhatározás a közelség iránti szikravágy távolunk porhamvain csírát bont a remény mert ha szeretnéd, leszek én a tiéd és te is lehetsz még az enyém

erő van közöttünk bennünk és néha helyettünk szeressünk

faszos szentek

fazonos önazonos