könyörgöm, szeress

a tökéletesség megvéd a valóságtól

magamra záródom Újra én leszek a szegény kis csenevész Gyászolom az önazonosságomat Elbuktam a világ veszély Felhúzom csuklyás maszkomat újra megérkezém

szerintem okés, ha néha fáj

alaposan megkefél a kozmikus kunkorodás fodros kócos elmeszopkodás pici buci tolongó bolyongás megindul az agyfosás kozmikus vargagiliszta csellengi a nyíló belengés táncait rőtsárga kék zöldellés Földfekvés

Szorgos hangyaboly Végtelen ciklusokban Értelmet talál

elmerész nélkül elmerészkedem

tüskeböködés szétválik az összenőtt kupac eltaszítasz, és fáj, sajog a toporzékolás a pusztítás és tudom, hogy nem akarod és tudom, hogy nehéz és tudom, hogy nem tudsz máshogy de kedves lángleány ha döfsz, én szaladok ha égetsz, megmaradok üvöltő szökkenés és nem biztos, hogy visszatérek valaha a régi ölelések fájdalmaiba és sajnálom, hogy fáj és sajnálom, hogy szenvedsz és csalódott vagyok és görcsös torzulat a kín elasztikánk szakítópróbája szétfeszít erős lesz vajon? a kavargó ősvadon csak akkor, ha nem akarom ha elengedem, és elhagyom és te se böksz tovább akkor talán mindketten visszakunkorodunk megfordulunk és felbukkan új évszakunk kis rugdaló remény lángmanó és szánkalény . eközben nevetek, mert tudom hogy én jöttem túl közel az én hibám megijesztettelek bocsáss meg

sápadt világszögleten kukkant ki a hold felhők árnhyajóin utazik az idő a föld törött arcán botladozik a fájdalom megtántorodom

nyifi-nyafi