The day after never
The day after nothing
:: ::
önazonosság felé tartó tranzitív bojtosulás
a dühtolulás
:: ::
felkent bohócok kurjongatnak bőszen
pajkos játékok hahota farkincás fingadalom
szól a dalom
:: ::
elmetetem
álmaimba eltemetem
meghitten hintem be sarjadékait
mint sóval a halál levélborítékjait
gecis zsepi
:: ::
Úgy legyél cukorbeteg, ahogy isten teremtett
éjszaka kajálva
a hűtő előtt állva
sántán botladozva az éji lámpa fövenyén
bablevest falva kézzel
a spájzba pisálva
te leszedált paneltöltelék
a kis magányos dobozodba ritkán kacsint a holdvilág
a késfoltos lambérián tán elkopik az idő
de te örök maradsz
mint a vasbeton falak
beépít a túltanult magány
te cserepes létcsökevény
te múmiatotem
nem ért meg senki sem
:: ::
a szánkavidéken felzizeg az anticipált szánkaimágó
:: ::
szánkalandor
:: ::
álomkobzosok pengetik a húrt
és ahogy feltolul
úgy enyészik tovább
a keringő merengő teszetosza hógolyó leopárd
:: ::
amikor újra kisarjad a napfodor
találkozunk a megértés hűs gyepén
szeretlek én
:: ::
micsoda dudorgó sombolygás
pumporgós sumborgás
:: ::
mi vagyunk a múlólények
:: ::
pajkos kis altató
a ringató fakó hópehely
rejtjellel megcsaló
elhagyó harmatos gyöngykehely
tévelygő falfonat
telt keble elfogad
:: ::
minden egyes vákuumos pillanat
bennragad
:: ::
az élet rabszolgája