⚔

Felhőket karcol a pandanyal Míg kiheverek a szólevél leplein És rád gondolok szüntelen Ahogy átalakul, és elterül a végtelen A közvetlen zöldfokú réveteg féktelen Te vagy nekem, meg a csend és a semmisem A szent triász A tartalom Az életet kitöltő meghatározás Egy elgondolás Miközben bennem ficereg a kendőzetlen fesztelen tolulás A torkomon a szó beforr Az orromon tobzódnak a múlt hempergő feromonjai És megmondják, mi zajlik mindfelé , Megérkezés és elengedés Kettőnk pártáncán megfogan a habzó könnyűség És nem kell megkapaszkodás Nincs szükségünk tovább, nem ismerünk A rebbenő konvergenciánk benő, befodroz, felkarol, és megölel Míg a kendőzetlen szófátyol megdalolja a hópehely olvadék szobrokat Ahogy elvonaglanak , A fellegek ormain zajló vad bogárrajok is kirajzolják az érzetet A régen bennragadt felhorgadó lélegzetet Te tetted ezt Meg én Hogy vagyunk És a távolunk szüntelen hasadékain ugrálva is tudom Hogy ezt már nem veszi el senki sem Nem másítja meg szó, vagy fordulat Egy keszekusza hegyvonulat Az elsodró hangyaboly A kozmikus bagoly Mert ez volt, így van, és emiatt lesz is Esztis

belefojtjuk a világot magunkba megesszük a megehetetlent pökhendi bekebelező arrogancia ketyeg a halál latencia felemésztjük együtt a magányt dobozaink dús termein átsuhan a létezés kísértjük az emlékezést és a jövőt de nem felejtünk, így nem is vagyunk bámész telhetetlen mindmagunk akarnok zsarnok uralkodó többet és többet követel az énlepel vonakodó takarodó felvonyít az éjszakában a rút kis ivadék a szomorú magányos szépséges toldalék mi vagyunk a lehetőségek maghasonlott örömtánca egy haldokló ugarnyi táptalaj koronája és ahogy kisarjad egy tengernyi vadbarom én csendben eldalolgatom: drótanyánk ölén elteker létfogatunk és újra megfoganunk

kudarcot vallottál ott, ahol más elbukott

megfogan az elmecsemete

bezárva saját köreimbe zajtalan tekergőzés a testem gőz és pára álma halálvágya kiszabadulhatnék már, na zajzsibong a vágyerő lehengerlő megnyerő elnyelő

bennzengő zivatarom kámforán táncol a mosthalom földes morzsa törmeléken majszolom sajgó kis langy dalom a mélabús szómalom elenged, megmosdat és rőt avarok kósza mámorán csak búg, meg döng a dús barát én pedig, mint dundi kismadár a közelség távolán elrebbenek tétován a mélybelém fényfelém megnyugtató szép remény ostobán

én vagyok a gondolataim összefüggése