odabaszarék

agymező tolulás a düh, az értelem, a megmozdulás a szabadság felőröl, a tudás hogy semerre nem vagyok való nem illeszkedem hiszen egy vagyok nem egy külön darab és így kéne definiálnom magamat? na majd a faszomat keretrendszer próbálgatás

harmónia táncol a világharmónika mórikál elkóricál a tülekedő értelem hogy átvegyem helyét megélhetem ha elfogadom tengerét a menyét lényegét mikor prédára les a vad a fókusz tajtékain elapad a számos öntelt fordulat és a bennevagy eltakarja a felfedést mind igaz mert az elme gyermekei egyek az ős mesékkel alvó szenvedéllyel matatnak, és válnak eggyé az eséllyel a tekintéllyel az istenlénnyel

mint légypapíron ragadtam fenn a lét kontextusán

hamarosan röptük ívein teremnek majd a tudatmadarak

új megértések tárházán kikacsint a belenéz a kis fürkész csenevész kunkori ágain virít a zizgő harangvirág bebocsátást kér és amíg bekiált a megindulás üregeiben kusza hálót zongoráz a fény zsenge öröm enyém

Bársonyon Olvasóm! Remélem, mindent menetrendben talált. Pusszantja feltétlen híve: A Manó