SZÁNKAMANÓ

11 töredék

énüdvözletem
:: ::
szavak szavak szavak szavak szavak ez nem én vagyok lenyomatok a testem toboz hagyma harmónia elégia
:: ::
Futok, nem nézek Egy pillanat az élet Roadkill bodobács
:: ::
gyökerentyű tekerentyű
:: ::
felhőfürdős szellőlubickolás
:: ::
kitöltöm a rendelkezésemre álló létezést
:: ::
tompa tappancsaival tapogat a tűnődés tépeget megmajszol a földbe döngölt tetemem nehézkesen lüktet haldoklom ez alól nincs felszabadulás nincs mentség, nincs mentesség elmúlok, sodródom, mint a penészes kakukktojás ahogy szoktam reszkető fogdosás rámterül az élet, és bezongoráz
:: ::
satnya settenkedő sugallat vallat a fuvallat a szusszanás megborzongok a borulás redőiben és miközben zöngém kérdőn előredől a belehajlás ívein összefeketedem . veled vagyok a sejtelem fojondáros titkain megfeszül a magány tekeredik a kellem szétdurran a szövevény lengedezik a velő és ahogy elkullog a kunkorodás a végtelen facsarodás mélyebbre vonz . beléd tolulok a gabalyodás öles levegő kapkodás és reszketünk a kozmikus vakolat vadvizén terpeszkedő hahotával fogad be a szállongó pernyelény a szerény a szenvedély szánkamély zenetény a feléd és az énfelém . . . csillapodás . lemászik a lajtorján a felfedő felejtés kifakad a békés szöszös szuszogás ahogy elszenderedünk indáink körbefonják a jelent az egymást a magunk ahogy elhaladunk és süllyedékünk sziget hordalékain megérkezünk az elengedő ölelés zegzugaiba
:: ::
magányaink pezsegve összenőtt gyökerén hintáztatjuk álmaink szende csemetéit szerelmes meséit
:: ::
elcsordogál az ébrenlét az agyvidék ugarán duzzad a kelő vadon, az ázott porcicák hevernek a szivárványkígyó dús fövenyén beleereszkedem, mint kövér kókler a forró kád vizébe és álmodom
:: ::
esti sutasajt a bebutulás hektikus hegytípus