milyen lehet egy főnixszel táncolni? suhogó tánca körben él körbe ér

szellőd vagyok

a horizonton kikandkál egy szürke fej sárgás pillája éktelen virít a lukacsos suta vigyori röffenet megízleli a távokat, és közelebb kering a démontangó üszkös feltolulás szeretet koldulás

egymás tükrei vagyunk közöttünk pattog a létezés megszűrjük az időt az üvegszilánkokon felcsillan a vadszalad a ravatalon felfakad a hihetetlen zegzugos megmagunk bennvagyunk megérkezünk, és mindig minden pillanat feneketlen táncával ragad elapad majd felduzzad az új dagály a penderülő förgeteg forgatom, míg pöndörgeted megélhetem, megélheted elhessegetjük a viszonyvesszőparipát és odaát eltűnnek a hazug kis mohó képzetek a tovatűnő lidércfátyol ellebeg és elcsöppen a világ viaszosvászon vánkosán a feltétel nélküli felemelkedés visszhangtipegés és tükörrepedés

ihana

felköszönt a reggeli megborulás hát újra látlak, kedvesem mily’ öröm, mily’ öröm, ha táncra kél a reggeli seggdoromb, a létdübörg, a koffein kavalkád a kurva anyád

életigenlés létigen

dolgok, amiket elfelejtek: 1.

száraz kakimorzsa kapargatás a tudat felhasadás sűrű partföveny hordalék a néhány eltévedt szótoldalék

véglegesség, örökkévalóság, határtalan határok, egyesülés, létlebegés körbekémlelés nyugalom elfogadás megpenget a létrezonancia

felölel az idővégtelen elveszek elveszem elvesztem a fellelhetetlenem megereszkedem

itt lakik az illatod belebodorodom megrezget az itthagyott pillanat ahogy elúsztunk a manólét bohókás pamacsán bélbolyhok táncaként emésztett fel az egymagunk és ha meghalunk hát fel se tűnik majd jó dolgunkban, hogy mi lelt ellehelt

felöklel a napzuhanás kifészkeli magát egy gondolat a parton fülel a csirkeszó, és vígan belémkotkodál elbugyogja a rezzenet titkait zölden kalimpál a telihold üvegfölény ül a piskóta lusta dombjain most megpihen, és én vibrálok szüntelen az antiortodoxián hogy nincs értelem: a világ zötykös zavart zebra zakatolás megalkotás csak egy van úgy: a létszilárd a te meg én ahogy egymásba érünk a fűpamacs tengerén az összmagunk a sutálkodó öntudás a bizalmas feltolulás és ahogy felfogom a döbbenet kiönt elém hogy van helyünk itt a világ képlékeny foltosan vigyorgó löttyös üstökén

összerezzenés szorongolódás

csend és tisztaság honol selymesen csenevész az idill búhúrjait lágyan pengeti a magány míg a külvilág neszei beszűrődnek kis trombita árnyékok szolgarojtjain . feldörren a szívzörej ijedten szökellnek a kis szókelmék felriad a csámborgó kavargás örvényforgatag böffenésben válik egymaga otromba világemésztéssé . valami történt

rég találkoztam a csendemmel az ágyvilág lágy ölén

kitöltöm a rendelkezésemre álló teret egyként feszítjük a vitathatatlan légburkait benned foglalok szavak nélkül én vagyok a magunk és elfogadom, hogy adsz, ha adsz, és elveszel, ha kérned se kell teljesebb vagyok veled

nem sürget a semmisem elviszem