anyaverzum

az anyaverzum szabályaiból kitört az akarat a végtelen fogócskában nincs elkapás csak a létbelém és a fantomfelfogás lázadás

magammali elmerülgetés agyzongora barackszőrös tarajos szeplőcsoda

akaratkodás megszakad az értelem és ekéjével rést vág a világ üstökén eltekergetem a félszeg kolompolást a koldus szenvedélyt mert én is csak kérlelem hátha végül fénye lesz enyém és árnyéka betakar, oltalmaz, rámvetül szemhéjam elnehezül

letekeredés elhagyom a vadont nagyon

ez az én agyam nincsen formula te teoretikus almafizikus

benn lubickolunk a közös csend legmélyebb sodrásaiban elenyészünk, és megkavar a lékanál megfürdetjük egymásunkat magunk merengő mezején fejetlen forgatagban lágyulunk a langymeleg lengetés léptein

megragadok mások kontextusán a beérlelt szófolyás fordulat átcsoszog, és én ott vagyok benned és bennem ahogy a levegőt megfonom majd csendben elhaladok

fraktál fraktál befaragtál

érkezett egy ölelés. könnyű volt, fürtös és harmatos de megtört, felengedett, és felépített a nehéz elfogadás, hogy megkaphattam. köszönöm.

ez is csak én vagyok bármi, amit magamra veszek a létjelen felmaszkolom a tenmagam toldalékjait beleragad a ráfércelt felmismerés falmezők erdején felbukkan a sejtelem elvonul messzire a szögletes öntelem az elképzelt tudás lankás völgyein minden arcom csak maszk tekintgetés