emberek szavak helyek

bennerésze vagyok az énmagomnak van helye trónra kerül a porvaló tengerén megérkezém

flowkusz

Én vagyok a nyugalom Átadom Nincs elvárás, nincs kötelék Ezt kapod, ezt adom Mással nem szolgálok Nincs elvárás Nincs akarás Nem akarok Nem is tudok Megkapod Az énvalóm, a bennelét A kozmikus pörgelék Belelejt az ihana

rip ébrenlét itt nyugszik a nyugodalom sírkövén a félkövér eltömődött agyvadon bekapom

Kecses táncot lejt énkelme Kellően illeti bársonyát Rálel a rétegek lágy ölén A dörömbölő döngölő negédes sündürüdünn!

A világ pengefonat tűfokán tombolunk Csak te meg én meg a nehézkedés A végtelen könnyű belémlevés

Felfonom, és szemlélem, ahogy eloson a világ Kitöltöm A rendelkezésemre álló teret Táncolok Meglengetem a felfejtett érzetet Elmegyek Átmenet Nincs megkapaszkodás Nincs nyomás Csak a megfolyás Jelenek játékainak foglyaként vagyunk Csak te meg én meg az énmagunk Jó veled, és te is elhaladsz És nem bánom, mert utánad a tér kitöltésre kerül Általad Általam a mindenmás penderül Tengerül körbeül a megkerül Megbecsül Majd megtalál És feltölti az időt az örökös létmegáll

Megérkezés Ottlevés Megtapasztalás Jövés Menés Sodrás Megkapaszkodás Megérkezés

nem foglak megtartani. a kötődés elmosás, önmagad biztonsága a nincsmagad. fogd meg a semmi fonalát, terülj el a mibenlét vánkosán, és az ücsörgés labirintusát bejárod egymagad

az út utáni csatangolás a beutazott önmagam az énvilág a tevilág a mivilág most lépteimben újra egyesül lenyomattá lesz a képtelen lélegzeten és átadom magam az emlékfoszlányokon átívelő felsejlő rejtjövő elívelő szikrázó lángormainak

Nézem a folyást döndülő alkatok siklanak Célok, érzetek minden ember arra tart Amerre menni kell s ha megnézed, nem fontos az útirány A tart a cél a lét az értelem Hogy arra megy mindenünk amit az út regél

Ez a kép azért van itt, hogy engem zavarba ejtsen. Megforgat, megrág, kiköp. Ezért készült. Ez a pillanat a képvaló, a művészi indíttatás, ahogy átsuhan rajta a tekintetem. Azért keletkezett, hogy meglegyen, befogadódjon, meglapuljon, alapuljon, eltegyem, továbbvigyem.

kell a vágy a lüktetés ott lennék mindenütt bennfoglalt feltolás a ritmusos pirkadat a végtelen bennmagam a bennmagad a timagad a minden minden kell nekem de elengedem

Lennék Fák

Rozsdás és levert Az élet burjánzata Körbefogja a rácsvaló De a ketrecek rőt résein Kibukkan a létmosoly A növénykedés

A napfény homályában pajkosan felsejlik a hold Lassú még, kúszása álmatag A fák koronáján lecsapódó dérként keletkezik Kopasz kobakját nem kendőzi harag Nem fűzi össze láncbetét A hold marad A végtelen kering És lesz idő, amikor lerántja a félhomályos rongyruhát És táncba lép a méla érzeten És ahogy nehézkedem Ő úgy tesz majd könnyű pitypang táltosán megbújó léha lélegzet köpéssé Heveréssé

Ha eleget szemlélem, tüstént dalolni kezd a kő Felveti vízfodrait recés rojtfala és sima felszínére rábírja a létezés a mintalányt agyképzet mintaleolvasás

Növényrezgő lárma széltokok Birizgető Alattam zizeg az ámuló fűharsona A nap lemegy Kis testük álma kél De én itt vagyok És szikrákat nyelek Az élet apró rezdüléseit

A világfodrok hálóköntösén Elterül a megtapad Szétfolyik És szavakban újra formát önt a nap

A nevem az, amin szólítasz Nem én De ami számodra vagyok Megteremtesz, ahogy kimondod, és amikor ráfordulok, ahogy megértem, hogy engem jelentettél alatta Az az én nevem A billogom A címletem A te jelentésed magam alatt És nem kell szeretnem a fogalmat magát A szimbólumot A nevezékemet De azt lehet Ahogy felfejted jelentésemet Kiejted a teremtésemet A reflexiót, a tükörképemet És cserébe én is visszatükrözöm Neked Veled A valód

Annak, hogy visszajövök ide, van egy múltteremtés jellege. Az emlékezés: megérkezés. És az elfogadás, hogy nem vagy már, csak a hely, meg a szavak, a tettek, a nyomatok. Nem vagy itt, tehát én sem vagyok.

egyedül vagyok része a visszhangos féltudat odvain törtető nehézkedés lefordításának bennmagam

Döcög a busz, Elfogadom a suhanást. hányásfelmosás

eljön még a nap, ahol más kontextusán is értem majd magamat

csillagokat nézel eltévedt tekinteted számtalan foton végső nyughelye de úgyis visszatükrözöd, amit látsz te fénynyelő