visszanézett az idő

Mi van a jelenben? Csak én vagyok

hiányzik a múlt érintése a régi jó gondtalan szerotonin az önreflektálatlan tétlenség az elveszett tudatlanság hiányzik bizony a régi rég

őszi levél födém borít szenderül a táj miközben én bokrozom, fázom, meg szenvedek megsajdul, belémvág a nosztalgiám

miről diskurálnak egymás közt a herék?

nem érdemlek rivaldafényt nem jár a jutalom a dícséret a sötét tévelygő fűzfapoéta elsiklik az ismeretlenbe elfelejti a hangját magát a szavait és azt is, hogy valaha egyszer régen ő is vágyott tett igyekezett próbálkozott több szeretett volna lenni magánál

el kell veszni ahhoz, hogy az ember meglegyen