szólíts csak kamubuddhának

mint régi jó barát fogad megölel amint megérkezem lábamat beteszem a szétsikló ajtók között a sárga kukac belsején szardíniatársak ölén a szomorú unott bepállott fingszag

sok kutyakakis fekete zacsi hever beton pamlagon

leszívott az örömétely

lassan jobban vagyok környékez a nyugalom égi jutalom a négy hétnyi gyógyszer szopás után lassan békére lelek nagyon nagyon nagyon lassan meg csendesen állt be a szerotoninom egy emberi szintre miközben szarrá gyötört szipkodott és szopkodott mérges tövis fogaival a görcs kiütlegelte agyamat a csirkekarám szélső zugaiba de végre alakul a belső béke csak aludni, aludni aludni nem tudok még