A sötétben megnő a szoba,
És én gyerek leszek megint.
Mozdulatlanul gubbasztva figyelek a takaróm alól,
Miközben lélegzik a világ,
Életre kel az éjjeli szövet,
Delej csendjében elsuhan a moccanás,
De mire odakapom szemem,
Eltűnik.
A hűtő is zúg, matat.
Felciccen a néma nesz,
A semmi szempárja les le rám,
Én meg dermedek.
Kicsi
Elveszett
Rettegő
Gyerek.
Az egyedüllét ölén felbukkan a múlt.
Zugokban ülve várt, lapult.
Ott volt mindig is,
Nem ment sehova.
És most itt van velem,
Mellettem ül,
Megfogja kezem
A félelem.