a szó az első nyom hozzám

Saját természetem lényegén matatok: Bennem két vágy lakik Az egyik az igény, hogy olvadjak, hogy elvesszek valamiben Az örök lüktető szimbiózis udvarán egyre közelebb lépdelek A szent kehely a távolban pihen Vágyódik Tudom Csak menni, menni kell Egyre közelebb A kellemes langymeleg átölel A végtelen elveszés Az egység öröm ígérete Thalassa tánc A másik igény a távozás A mindig többre tör A menekülés az egység elől A hideg hatalmas önkiterjedés A hegymászás birodalmának látfoka A hódítás Ahogy kaptatok, ahogy látnom, el kell érnem Többet, többet, többet Ígérete a hatalom Hogy majd egyre inkább magammá tesz Hogy irányíthatom, igába hajtom Miközben én meg ketté szakadok Hogy mi kell? Mi van? Mi lehet? Mit szabad? És mi vagyok? Az éhség és végtelen falás A vágyódás és kapás Az üres és a telt A tónus és a felolvadás Hol vagyok én a gerjesztett huzavona pengeélein? Hol van helyem? Összeegyeztethetetlen iszony Ahogy a világot felszürcsölöm, iszom Ahogy vágyom rád, és ahogy menekülnék Ahogy létezem, és ahogy nem vagyok Ami nem vagyok Aki nem lehetek Az egyszerre a kettő És bármelyik véglete Az vagyok, aki szalad, szakad, szenved, szíd, tolul Valahol Valahol a világ is felborul Baljós szólam kérlel most álnokul Vágyalku kell Egy helyrebillenés Egy helytálló szünet Amikor megkapaszkodom És meglelem a helyem a semmiben A pillanatban A lélegzetben

Bálványimádlak Leborulok Az életem köréd építem És elnyelsz, mint a negédes pinavirág Rettegek Nem ezt akartam Végtelen táncunk szimbiózisa csupán csak kérlelés Engedj, eressz! Szabadíts Szabadíts meg a félnótás kacsok karmai közül Meneküljünk messzire, elfele Ketten két külön irány az út Szaladj Én is szaladok Szakadok Visszanézek És míg én fogom magam Te már sehol se vagy A vályogviskó, amit építünk, délibáb csupán Én emeltem fenséges romos palotánk Egyedül Csipp, csipp, itt a fészek, babám! Beleülni tessék! Mert ha nem, majd beleültetek valaki mást Mondjuk egy mohos dohos elképzelést Kívánatos? De persze te már sehol se vagy Sehol se voltál Képzelegtem csupán Ez lett volna eddig? Ez szaggatott? Milyen táncok lábnyomán kelepeltem szüntelen? Sejtelmes játszmák harcosa voltam De ki vagyok? Elvesztem valamiben, valahol benned Az elképzelésedben Feloldódott a nemlétező vagyunk Ez is csak énvagyok Nem mertem lenni Nem mertem mit kezdeni magammal soha Egyedül Magamban Beléd menekültem magam elől Tátongó szimbiózis illúzió Thalassza feloldozás A hamis megváltásom ígérete Nem voltunk Sosem voltunk ketten, csak ígéretek Üres szavak Sallangok, szerepek Visszhangzó, kongó tüköraktusok Magamban, magammal, magam elől . De tudom, hogy valahol mégis Ott voltál te is Ott voltál a vadon sűrű túloldalán Téged is szerettelek Szeretlek Nem csak a végtelen idolt Ami ott gubbaszt a felmenők helyének ponyvarojtjain A tátongó semmit vigyázza Hogy nehogy beszakadjak De ezért Belészakadok Beleszakadok abba, aki szembe jön Ahelyett, hogy vállalnám a semmit Ha tényleg ott van Magamat Így sosem akartalak Sajnálom, hogy rád nyomtam a semmim terheit Te sosem pótolhatod, ami kimaradt És huhh, ne is pótold Te sosem leszel anyám És huhh, ne is legyél Szülő by proxy Beteljesítetlen helyek ürességein nem lehetsz fedél Én meg nem leszek apád Köszi És sosem leszek magam Ha így folytatom És nem tudom, mi lesz De ami van: fájdalom Nem akarom Nem kérem Nem vállalom . Ideje elsiratnunk az illúzió babát A sánta koszos megalkuvást Ami fog És amit én fogok Markolok, szorongatok, nem engedek Mert elengedni is rettegek Hiszen ki tudja, a magány iszonyatán túl mi lapul Mi lehet? Milyen önismeret? Milyen megkapaszkodhatatlanság? Aki még lehetek? . De nincs most válasz Ezeket innen nem tudhatom Míg a hazugság hugymeleg pocsolyáiban a távolba kémlelek De azt tudom, hogy ami volt, az nincsen Ami lehet, az beteg És a megismerés új erőre hajt Hogy mennem kell Hogy tennem kell Nélküled De veled Mélyen hordozott talizmánom a remény Amiben én ülök És a vágy Hogy ketten majd egyszer csak leszünk Két bolyongó kósza csillag Az univerzum mélykék keblein Ha tényleg egymásra lel Örülhetünk És ha lennünk kell Akkor ketten csak Egyedül Együtt Mi legyünk

önnagyság illúzió hamis pásztor szerep megreked gondolatfoszlányok ezek

szerintem okés, ha tud fájni

neked ígértem magamat pedig te sosem kérted