Egy játszóházban lakom az élet fáján!
Yggdrasil, Yggdrasil
Dalolgatom a sorsot
Ahogy kinövök a föld ölén
agykacsom integet
csóvány, csóvány
lüktet
szeret
és ellohad
majd kitölti az űrömet a létezés
ahogy belefeledkezem
a lélekkortyok szűk útvesztőiben
ahogy átkarol a semmisem
elveszek, és elveszem
kedvesem
a vágyalom
a vonzatás
nem lehetek semmi más
hisz ez vagyok
a tudás
kómás
önáltatás
a csodás
a felfelé tartó elbukás
:: ::