⚴

megtáncoltat a társas magány jól vagyok veled ellened benned szemben letelepedem a válladon láthatom ahogy elmélkedünk a napesti dombok lankáiról felemelkedünk elmerülünk az értekezés futóhomokján bolond képzeteket kergetünk és felsejlünk, mint a hajnali nap-pamacs integet egy fűszálnyi csacska kacs a megértésünk szűk ölén tanyáz az egyesülés együtt egyedül mert én ezt látom itt, de hogy te mit csodálsz én csak remélhetem mesélj nekem

alaktalan öntudás tükörhasonlítás

rip testben rip lélek

Toporog a gázlángmanó Türelmetlen tánca hempereg De ha kiszabadul Ő lesz a lebbenő tűzförgeteg Áradó tengere mindent beterít Felhevít És eggyé válik a zaj hullámaival Ő lesz maga a lét talán A kis manólét talány

megint eltelt egy év felsorolom a számokat a neveket az abc mondóka kitalálóst lebontom hallgatag és szemlélem, ahogy eloson az idő a jövőmenő kósza tökfödő minden nap, ahogy megint meghalt ezmegaz . eltelt egy év, de kik vagyunk hova? idestova a messzeség bekebelez és elmúlunk a világ köldökén befogad a közös emlékezés eltévedés . eltelt egy pillanat és újjászületünk megint mi, a pillanatok zarándokai . túl messze néztél

Mi lenne akkor, ha

agónia szagú miazma folyik le az estén a szeretetlenség savanyú erdőségében barangolok citromnyalásnyira szorul a kis szívem hazamegyek, és alszom hagyjuk a faszomba az egészet szavak és megértések a magmagam sem jó, nem elég senkinek semmi sem bárcsak elmúlnék te spleen geci a Csepel sziget tövében találkozunk a tetememmel te a vidám móka kacagás én a hulla elmúlás takony felmosás halál, leszel szíves megvédeni *rant over* most szundizom egy jót