az alkotó te vagy
a szavaim a te jelentéseid
meghallod, füleled, belátod
nyelveddel körbetáncolod
megrágod, lenyeled, sajtolod, és álmodod
benned forr eggyé a kósza megfogalmazás
a konceptuális ásítás
a meghasonlás
a tagadás
az ámítás
a túlvilági hahota
ahogy az elméd zötykölődik ide-oda
a megértés lángoló szekerén
elragad
a vásznadon szétágazó fadarab
megfarag
és összetákolod, hogy zománcod résein képzászlót fabrikálj
és képzeteiddel kirakod a mozaik pongyolát
ahogy a szavaink haladnak tovább
fess, alkoss, faragj
kész vagyunk
:: ::
néha még mindig úgy érzem, hogy létem validációja mások megélése
magamról,
a rólam,
és úgy általában hiába szól a dalom.
faszom
:: ::
ó test, miért vagy te test?
te szégyentermelő
rossz, bűnös, nem szabad, helytelen
remegsz, mozogsz, ficeregsz
tekergő torzulat
templom vagy
egy rozzant viskó ispotály
izzadsz és lihegsz
undorfergeteg
szétfeszít, szétfeszít a testtabu
mert nem lehetek egy veled
meg van tiltva
a testtudat kettősség marcangolat
szaggatnak ítélő szemek
és húslebernyeged senki senki sem érti meg
de most elengedem
egyek leszünk
dolgozunk rajta
mert ez így helyes
te förtelmes szép termetes
te test
böff
:: ::
Kibordán Maxifing szétnézett fenséges birodalmán.
“Ez mind az enyém” gondolta, és lepakolta fenekét csillámló trónusára, miközben Fufuzin Fatyula szenátor selymesen lihegett az egyik sarokban.
“Mi ez a kibaszott kóceráj?” hangzik el, de a kérdésre csak egy langyos csattanás felel.
:: ::
azt gondolom, hogy
:: ::
dolgokat csinálok a szavakkal
megképzem a törmelék sóderdombjain a házikóm
vendégül látlak, gyere át
és együtt majd eltáncoljuk egymást
megéljük a megénekelhetetlent
és elkoptatjuk a felfogást
a toronymagas apró kúpnyomást
:: ::
a csend, a csend, a csend, az én
az én, az én, az én szigetén
