táncolok
a furcsa murcsa kozmikus nehézkedés
megfonja lépteim
én meg megyek, előre hátra dől a jó idő
a megfelelő
a csilingelő kelepelő kerepelő
eltaszít és újra jön
a felborult bödön
kecses karimáján éremdús cseppet szül a nap
felfakad
kibuggyannak a méz rőt táltosai
egymagam
önnön fonadékába lép a hajmező
körbetép
a táncoló jövőmenő
és én táncolok
végre először
egymagam, de elegen
és tipegésemből kikukkant az eljövendölő
törpe játékosan
komótosan
és benne van az önmagam
a végjelen
s ha nem érti senki sem
nem pofáz
nem gatyáz
én megmerítkezem
és megpihenek a léptek langy ölén
megmásztam én
látni már tudok
most járni tanulok
:: ::