elhalkultak a zajok
már nem szól tovább a szó
nem mennydörög tovább a gép
béke honol
az őslakos
csendben csilingel a talány
kikacsint, ahogy mindig teszi
fülel
pajkosan figyel
nesztelen dalol
örül
minden nyugodt
nincs több mozgás
sodrás
fodor
osonás
nincs semmi, csak a hántolt tünemény
az életcsoda
aki megfigyeli önmagát
búsan
bájosan
bandukol
az űr neszén
a szerteszél