kicsit zárlatos az alvókám még mindig

hogyan tudnék magamnak jó pofont adni?

örök talány e lány

Jó hogy végre újra látlak, Nyíló virág, angyalszárnyak Öleléssel körbefonlak Örömömben meglocsollak

corpus christi, ez meg mi az elnyútt fenevaló itt!

lekonyuló napraforgó agyam hiányzol hiányzik az érintés az együtt töltött idő a nevetés a szenvedés a közös kín mostmár más tölti be a teret néha, amikor átjön az űr meg betölt engem meg a magány űröd vagyok csendes csenevész csellengő távolodás . vajon találkozunk-e még úgy, ahogy szeretném? vajon látjuk-e még úgy egymást, ahogyan régen? vajon, vajon, vajon, vajon, vajon visszhangos avarzörej ősz van tavasszal belefullad a madárcsicsergés a csöndbe

levet hátáról a Föld nincs helyem távolodom húz a bánat kútja kifelé az űr felé a sötét felé emberek közé kéne mennem az jót fog tenni gondolom kicsit fárasztó de fel is tölt gondolat, dongolat, fontolat ó ió ció áció vacilláció

ősi fenyőtű régi karácsonyok szelleme újra itt kísért

miért van lassan fél éve szuper szar idő??? geci

A magány alattomos jószág Észre sem veszed De már rég a nyakadban van Azt hiszed, tudod kezelni De már rég a nyakadban van Csak rág, csak rág, csak rág Érzed a bőrödben, ahogy megfeszül Ahogy a tested leválasztja magát Ahogy az agyad burokba kerül Ahogy tompa visszhang vagy csupán De sokáig nem jössz rá, hogy mi a baj Hogy mi okozza Azt hiszed, minden okés Hogy minden rendben van Hiszen jó egyedül Békés és nyugodt Ijesztő meg förtelmes Csak nyomkodod a telefonodat egész nap Konstans önstimuláció Beszélgetve mindenkivel De nem kielégítő Nem tölti fel az űrt Csak a kapcsolódás illúziója lebeg Hiszen nincs meg a fizikai vetület Az érintés, a hangok, a szagok A mozgás, a tett, a tekintet Csak az üres szavak lógnak csendben a képernyőn Hidegen süt arcodba a vágy Táncol a pixel értelem És nem érted, hogy mi az, ami ennyire nyom Ami ilyen lélekzörejt okoz Felnyomod a zenét, hogy elfedje A hangosabbnál hangosabbra Szinteken túl Kikezd, és lefáraszt az egyhelyben levés De vajon mi lehet az? Mi zavar ennyire? Nem tudod Nincs válasz A világért se vallanád be magadnak Nade akkor majd én megmondom! A magány az, kedvesem A magány Már rég a nyakadban van Már rég a nyakadban van És rág Egyre rág

Hány legyet ölt már meg vajon az ablak? A láthatatlan erőtér A szabadság illúzió A röpvágy A térképtelen A csapda . . Én vagyok a légy

Ki kell zökkentenem magam Ez így nem járja! Nyiff-nyüff süppedék Na nosza! Egy jó edzés Fel a pulzust pár burpeevel Meg egy jó kis futás Az előrehaladás érzete Aztán irány az emberek közé Covid ide vagy oda Hiába kerül temérdek manába Megerőltető töltődés