és búsan felsírt a léggitár

az entrópia végágain a világ kallódó túlfelén az idő ormótlan fodrai után amikor megszűnik a tér a kihúnyó csillagok hideg porán sodródik az utolsó szánkalény aki minden zenét meghallgatott

miért mondanék nemet, ha mondhatok talánt is?

Szavak virtuózain Elhomályosul A mosoly Ahogy hangalakjain szétfoszlik A csapodár Lézengő Szótárhahotár