ma találkoztam egy nénivel, aki egyedül sétáltatta a kutyáját, miközben a szokásos túrámat tettem a parkon keresztül. amikor elmentem mellettük, a kutya láthatóan egyszerre akart közeledni hozzám és menekülni tőlem. valami miatt megálltam, hogy megsimogassam a kutyát, de ő megijedt, és távolabb ment. a néni szokásos módon bennem saját magát akarta nyugtatni meg a kutyát, amikor azt mondta, hogy nem bánt, nem harap. de amikor látta, hogy ártalmatlan vagyok, megpróbálta bátorítani a kutyát is, hogy nyugodtan jöjjön oda hozzám. odatette a kezemet a kutya orra elé, hogy nyugodtan szagolja meg, de látszott rajta, hogy hiába szeretne közelebb jönni, inkább fél. ekkor a néni bátortalanul megfogta a kezemet, és mondta a kutyának, hogy nézd csak, nézd, én is fogom a kezét, te is nyugodtan gyere ide. de persze a kutya nem jött. nem tudom, a néni legutóbb mikor érhetett emberhez, de érezhetően jól esett neki. nekem is.
amikor felálltam, hogy megyek tovább, megkérdeztem, hogy menhelyi kutya-e. erre a néni azt mondta, hogy már nála van több mint tíz éve. nem értette, miért fél még mindig. ez a kutya a mindene
:: ::