az elveszett lelkek pocsolyája

szaftos versrecsi

egész jót flashbackeltem most a hosszú elnyújtott csendjeinkre kinn a verandán

figyelj magadra

kis tűz van most és merengés gyertyaláng lengésén időzik a tanú lélegzet elcsitul szempár lepilled kucorgom és beborít a téli dundi paplanmeleg

ez most kicsit olyan, mint füldugóban fogat mosni

pirítja az estét a gyertyaláng szabadon eresztem a gondolatot hadd menjen, szánkázzon ide oda hadd jöjjön ki, aminek jönnie kell a félelem, a feszültség, a megnyugvás, az öröm meg amit mostanában nem hagytam magamnak a csalódás, a kudarc, egy új szerelem a düh, a bosszúság, a bánat sírnék is már az is régen volt de nem sürgetem lesz még rá időm mert az álmatlanságban is van remény van dal a süketségben van öröm az elmúlásban öröklét a végességben

érzelmi detox