Seggen való megmaradhatatlanság
Pipogya istenek lusta tusája
Sete-sután kocog utána
A felhőzaj haladás
Repedt záporszakadás
:: ::
születni tudni kell
6 töredék
Az ősz rőt pelyhein
Végigropogtatok
Torkom elszorul
A múlásra gondolok
Füstöt köhögök
Ahogy megfojt a szmog
:: ::
Nagy vezér
Az utókor leborul
Nagyságom gyepén
Felállítom művemet
Meredező fasszal
Legnagyobb porszem
A világ tengerén
Örökbecsű romjain
Fakul a galambszar
:: ::
Ne olvass el!
:: ::
szél se fúj
a levegő megrekedt a lombokon
várakozunk
és ha megjön
végre tudni fogjuk
a dalunk
felismerkedés
szótlan belénkrekedés
:: ::
Hát ez ilyen.
Mondod te, miközben némán baktatunk
Feltekintek álmosan
Fátyolos ködben vár a mozdulat
Ahogy a kezed elengedem
Hát ez ilyen.
Így van ez.
Ahogy a nap átsüt a lombokon
Ahogy a részeg zölden tántorog
Ahogy a hegy vár türelmesen
Ahogy elmúlunk csendesen
Fásult rekedtesen
Ahogy a szél fúj, és háborog
Ahogy elmos idő pillanat
Ahogy tűnődve toporog
Ahogy szeretsz
Ahogy szeretlek
És ahogy vagyunk
Hát ez ilyen.
Így van ez.
Megvonod válladat
Letetted a pontot
Kőbe mázolt önmagad
És végigtekint a homok nyomán a fagy
Amit alkottunk, egy perc alatt
Mind porba lohad
Hess-hess, gondolat!
Hát ez ilyen.
Így van ez.
Így működik.
Ahogy kiöntöd önmagad
Ahogy fáj, ég, szakad
Ahogy alszol édesen
Amíg álmunk álmodod
A forgás lassan eldalol
Hát ez ilyen.
Bizony, ilyen.
És amint kimondod, felfakad
A mozgás görcsöt szülve bojtosul
Zakatol a csermelyfolyam tételünk
A múlt áztatta pillanat
Megállunk
Sóhajtunk
Felszedjük a porból az eldobált szavakat
Ráfújunk, és libbenünk mi is
Hát ez ilyen.
És így marad.