/

választanod kellett, hogy ne legyél oly nyugtalan komolytalan a mendemonda szócsövén eloson még folttalan a hontalan kotlós elgáncsolt csenevész réveteg homunculus

SZERETNÉK egy sötét szobát elbújni a fény elől de majd betör és elnyel komótosan neki mindegy, én meg elhiszem, hogy van sötét az ÉN az én az én egy hátsó szegletén ahova vitorlás szellő fodrai sem a holnap alkonya sem a megtört rút mostoha be nem fúj soha soha SOHA

HA nincsenek már szavak, mi MARAD? talán egy elnyúlt füttyszó fátyola, egy acsarkodó morcos pofa, a végtelen távola, a végbelem zsarátnoka. NA mi marad? ez mind mind, hisz nem múlik el soha a kis táncunk pomponos tűfoka

számtalan pihe fattyú ballag szorgosan az ő utuk, én meg szemlélgetem hátha kipattan majd nekem egy ismerős elem szemérmesen

SZENVEDÉLY hormonok táncának bajnoka FÉLELEM eltévedt kanócok búskomor fátyola TÉTOVA beáll az út felén a születő kész csoda SODOR elmentem máshova