Megkottyantam.
A rottyonláp fertelmes posványának mélyében lakom.
Húznak, vonnak, cibálnak az érzetek.
És nincs menekvés.
De nem ám.
Elbújnék én a saját agyam elől, ha lehetne.
De tudom, hogy nem szabad.
Hiszen már voltam ott.
A bántsd, a bántsd, a bántsd magad titkos jelszava feldalol.
Felzsong a kis fülemben.
Élénken sikít, mint a félholtra vert rémült csecsemő.
Fuss.
Szaladj.
Rohanj.
Menekülj.
Mert fáj, és mindig fájni fogsz.
De ha bebújsz az öngyógyítás tüskés vackába, nem érzed többet az agyad.
És ő sem érez.
És én sem érezlek.
Csak fájjon már, a kurvaistenit.
Vagy tompuljon, vagy bármi, csak ne legyen, ahogy mindenem zsibong és feszül.
Legbelül.
És tudom jól, hogy elférünk mind.
És a hullámok közt is odaadó béke vár.
De rettegek.
A beleereszkedés, az elmerülés képzete kevésbé elfogadható.
Nehezebbnek hiszem, minthogy széttépjem magam.
Vicsorgó agyaram a saját húsomba váj.
Becsukom a szemem, és élvezem.
Egy lapátnyi fájdalom még rákerült az eltemethetetlenre.
Most jó.
Selymesen búg az alkohol
Feldalol a tompító.
És elmegyek edzeni is, ahányszor csak lehet.
Hogy az fájjon, aminek nem kéne fájnia.
Mert magam már senki sem menti meg.
Semmi, semmi, semmi.
Semmi sem menti meg.
:: ::
nabazdmeg!
asszem, újra szerelmes vagyok
uhh, papi
hát köszönöm szépen, de ezt most nem kérem
ez a régi vágy kopogtat és csilingel megint
aszittem, ezen már túlvagyunk
a birtoklási vágy, a kampók és a horgok lejtmenet csatája vár
felzúg az esti rezonancia
esküszöm, aszittem, hogy már rég kigyomlálódott belőlem
a tulajdonlási ihlet
mert mi is a szerelem?
az idol, az érzet, meg a kell nekem.
pfej!
de nem kell ez nekem!
mármint kéne, de mégsem, de mégis
és úgy félek, mint a kisgyerek, aki a lány copfját először húzza meg.
temérdekszer szerettem mostanság, bárkit bármit, ami csak szembejött, és elhittem, bizony elhittem magamról, hogy az, hogy ilyenkor nem volt szükségem birtoklásra, azt jelenti, hogy már nem is lesz.
én alember elhittem magamról, hogy feljebb vagyok
és félek ám
félek nagyon
kiterülnék az intimitás perzsaszőnyegén
és felfedném, és kiderülne
hogy nem vagyok szerethető
de nem ám!
sőt, hogy undorító vagyok.
mint eddig mindig kiderült.
vagy kiderült?
hiszen mindenki szeret!
csak nincs bennük birtoklási vágy
ejha!
arra vágyom, hogy birtokoljanak? hogy valaki tulajdonolni akarjon?
ez volna a szerelem? a kölcsönös birtoklási vágy?
vagy netán bármilyen kapcsolat csak birtokviszony megalkuvás?
hmm, de faszos módon belegabalyodtam!
megvonom a vállam.
asszem, most kiverem
és a post-cum clarity majd felfedi
az őszinte igazat egy darabig