istenség a felszítás
félek, hogy egyszer elfogynak a szavak
és mi marad?
a jelentéstelen átírás
ha felszakad tátongó segglyukak
a toporgás elmarad
belehullik az elfogad
ha felfakad
a fő mű jelentés záloga
bokorpofa
ne integess nekem, mert magamhoz intelek
magamba intelek
csokor foka
a száz szirom ~ elbírom
megköszönöm, de minek? kinek?
senkinek
a senki meg elsiet
na megbaszhatod, te záptojás!
szagolgatod az elnyomás
édes illata visszafojt, megdalolt
egy kopasz bárd álságos
tollfoka – ELKOHOLT
:: ::
macskamancs ázott
fognyoma
áfonya
alkonya
:: ::
suta pajzán bárgyú
támtalan számtalan
hámmentes vagy hámtalan
lehántolt végnemű
mellette vagy mellbe nyű
felszított zápfogak
ellohad
:: ::
KRONOLÓGIAI viszonylatokban
édesmindegy, kedves
dúdolta a könyvtáros
és tüsszentett egy fenevadat
:: ::
fáradok
elhalok
lopott pokoltojás
a felkapott
csattogó
elkopott
fogzománc
e tánc
:: ::
KÉPZETEK ~
megképzetek
leképzetek
én vagyok a fű, a fal, a tett
istenek
SZERESSETEK
:: ::
pajzánul kiabál a pap
leborul negédesen
majd feláll és visongat
tovább tovább TOVÁBB
míg a szó eláll
a hang megszakad
s felveszi
fonalát
új idők új
ifjonti
zarándoka