<-

ragadós posványos sárban székelek benne ülök a maradványokban a feltorlódott por, körömpiszok és nyafogás retkes bódulás én benne kérődzöm a bezápult csillogás öröme fognyakat virít elterülök, és nem érzek semmi mást csak a szorongató semmit az elfojtott létezést a bezártat, a hunyást, a csendes felfordulást csellengő csatangó cselédek csípője forgatag és én benne áporodom a figyelésben ahogy megtekintek és ahogy megtekintem magamat ahogy elvonulok magam előtt ahogy megállok, megnézem a sárban torlódó szeleburdit ahogy ő visszanéz és áttetsző tekintetén keresztül figyelem a létezést a jómagam benne foglalok belém foglal oda trónol, ahol én vagyok a megállapodás, a rút csodás halandó béklyócskák tartanak és az enyészet túlfelén még több enyészet akad nincs kiút de nem is keresem elmerülök, elmerültem, és majd megteszem ha kell nekem ha akarom vagy ha történik velem egye-fene jó nekem te senki sem én senki sem elemelem eltemetem elesek elterülök elfeledem el velem el nem sem

psszt... valaki van a tükörben

lelki csíkokat kotlik a szívem

orrontom a petrichort messzi idők tengelyén hántja fel a gazt kibújik alóla a holdvirág és szikrázó vigyorgó üstökén átsárgállik egy ernyedt hajnal pírdala egy elmúlt tenyészet sírfala búcsúztatom lendületes szemcseppek zápora zúdítja ki mind, ami benntapadt és én csak ülök mindenhol elől, elbújtalanul, feszületlenül ahogy minden szépen elterül kisimul, és egy új világ palántáit simítja belém a tévedés hogy rossz helyre figyeltem eddig megérkezés

rostos kis fingfodor vagyok

egy darabig, de már újra nincs

Szeretettel várja vissza Letargiázia